Hogyan kezdjétek az ültetést?
Az ültetési rend azért tűnik ijesztőnek, mert elsőre egyszerre akarjátok eldönteni, ki kivel üljön. Sokkal könnyebb, ha rétegenként haladtok. Kezdjétek a főasztallal: ez a ti asztalotok, ahol jellemzően a tanúk, a szülők, esetleg a testvérek ülnek. Ezt a legnehezebb eldönteni, de ha ez megvan, a többi asztal már sokkal lazábban alakul — a főasztalon kívül formálisan már nincs „jó” vagy „rossz” hely.
Utána jönnek a családok. A nagyszülőket, nagynéniket, unokatestvéreket érdemes nagyjából egyben tartani, és a menyasszony, illetve a vőlegény családját először külön asztalokra ültetni. Ezért jelöljük a vendégeket színnel oldal szerint: rózsaszín a menyasszonyé, kék a vőlegényé, szürke a közös ismerősök. Egy pillantásra látszik, ha az egyik oldal asztalai már tele vannak, a másikéi pedig még félig üresek.
Végül a baráti körök: egyetemi barátok, kollégák, gyerekkori ismerősök. Őket a társaságuk szerint csoportosítsátok, ne a rokoni kapcsolat szerint — egy asztalnyi régi barát sokkal jobban elbeszélget, mint egy vegyes asztal, ahol senki nem ismer senkit. A magányos vendégeket (akiknek nincs párjuk vagy ismerősük a násznépben) olyan asztalhoz tegyétek, ahol legalább egy ember biztosan jó beszélgetőtárs lesz nekik.
Kerek vagy hosszú asztal?
A kerek asztal a társasági asztal: nyolc-tíz ember ül körülötte, mindenki látja a másikat, és könnyű az egész asztallal beszélgetni. Ha a helyszín engedi, a legtöbb vendégasztalt érdemes kereknek hagyni — az ültetés is egyszerűbb, mert egy kerek asztal jellemzően egy család vagy egy baráti kör. Az eszköz gyorsgombja ezért rögtön 8 fős kerek asztalokat ad hozzá, a szükséges darabszámot pedig a vendéglistából javasolja.
A hosszú (téglalap vagy „királyi”) asztal rusztikus, pajtás, kertes helyszíneken népszerű, és sok vendéget tud egy helyre ültetni. Hátránya, hogy az asztal végein ülők alig hallják egymást, ezért egy hosszú asztalnál még fontosabb, hogy a szomszédok jól kijöjjenek. A főasztal gyakran hosszú asztal, ahol csak az egyik oldalon ülnek, hogy a vendégek felől mindenkit lássanak — ezt az asztal szerkesztésénél a „Főasztal” kapcsolóval jelölhetitek.
Gyerekek, szülők és a „Hol ülök?” tábla
A kisgyerekek a szüleik mellett üljenek, ne külön asztalnál: így a szülő tud segíteni az evésnél, és a gyerek is nyugodtabb. Ha sok nagyobb gyerek jön, egy külön gyerekasztal jó ötlet lehet, de lehetőleg a szüleik asztalának közelében, a zenétől távolabb. A vendéglistán a gyerekeket külön jelölhetitek, így a helyszínnek szánt asztalonkénti listán is látszik, hány gyerekmenü kell asztalonként.
Az idősebb rokonokat — különösen a nagyszülőket — ne a hangfalak mellé és ne a bejárat huzatos részére ültessétek; nekik jó, ha közel vannak a mosdóhoz és a főasztalhoz, de távol a táncparkett legzajosabb részétől. A szülőket, ha nem a főasztalnál ülnek, a saját családjuk asztalának „házigazdájaként” érdemes elhelyezni.
A bejáratnál egy „Hol ülök?” tábla rengeteg kavarodást megspórol: a vendégek ábécérendben megkeresik a nevüket, és látják, melyik asztalhoz menjenek. Az eszköz ezt a listát magyar ábécérendben készíti el (a „Cs” a „C” után, az ékezetes betűk a helyükön), és egy kattintással kinyomtathatjátok vagy PDF-be menthetitek. A helyszínnek pedig az asztalonkénti lista kell, amiből a felszolgálók is dolgoznak.
Mikor véglegesítsétek az ültetést?
Az ültetési rendet csak a visszajelzések (RSVP) után érdemes lezárni. A tapasztalat szerint a meghívottak kb. 10–15%-a jellemzően nem fogadja el a meghívást — egy 120 fős listából így könnyen 12–18 szék üresen maradna. Addig nyugodtan dolgozzatok piszkozattal: rakjátok össze a családokat és a baráti köröket, aztán a lemondások után csak át kell rendezni néhány nevet, vagy összevonni két félig üres asztalt.
A végleges ültetést legkésőbb egy-két héttel az esküvő előtt küldjétek el a helyszínnek, hogy a terítést, a névkártyákat és a menüt asztalonként elő tudják készíteni. Ha az utolsó napokban még változik valami, itt egy perc alatt átírjátok, és újra kinyomtatjátok mindkét listát.